Ma vettem kenyeret és sárgarépát (465 Ft). A bolt pangott az ürességtől, már most kevés a vásárló. Hiába, egyre nehezebb az élet.
Megélni… Ezt a szót eddig még egyszer sem írtam le a blogomban, nem véletlenül. Az állam, a foglalkoztatást helyettesítő támogatást nem azért adja, hogy ebből egyesek megéljenek, mert akkor sokan nem dolgoznának. Ennek a segélynek a célja, hogy az egyén ne haljon éhen, de a megállapított összegből a további igényeit ne tudja kielégíteni. Ezáltal igyekszik az állam ösztönözni ezeket az embereket, hogy munkát keressenek és helyezkedjenek el.
De mi van azokkal, akik saját hibájukon kívül nem tudnak elhelyezkedni? Van egyáltalán ilyen? Sokan gondolják úgy, hogy nincs olyan, hogy valaki ne tudjon munkát találni.
„Aki keres, az talál.” „Aki akar, az tud dolgozni.”
Ezekkel a bölcsességekkel nem is vitatkoznék. Az talán bizonyos, hogy aki hajlandó az ország, vagy akár Európa másik végébe is elköltözni, csak azért mert ott talál munkát, az tényleg elmondhatja a fent idézett mondatokat.
Igen ám, de az utazáshoz, és lakhatáshoz is sok pénz kell, ezt jól tudják azok, akik külföldön próbálnak szerencsét. És, ha már itt tartunk, kell egy adag szerencse és bizalom is, hogy minden összejöjjön az elvándorlóknak. Ha ez mind megvan, akkor jöhet a kemény, kitartó munka.
Határainkon belül igyekszik támogatni az állam azokat, akik hajlandók az állandó lakhelyüktől legalább 100 km-rel távolabb vállalni munkát. Ez a támogatás a három hónapnál régebben állást keresőknek, illetve pályakezdőknek járna, 18 hónapig.*
A probléma talán mégis ott van, hogy nincsen elég munkahely, nyilván mert nem pörög a gazdaság.
______________________________________
* http://mandiner.hu/cikk/20120815_tamogatna_a_tavoli_munkavallalast_a_kormany
