Egy hónap 22 800 Ft-ból

Ma vettem kenyeret és sárgarépát (465 Ft). A bolt pangott az ürességtől, már most kevés a vásárló. Hiába, egyre nehezebb az élet.

Megélni… Ezt a szót eddig még egyszer sem írtam le a blogomban, nem véletlenül. Az állam, a foglalkoztatást helyettesítő támogatást nem azért adja, hogy ebből egyesek megéljenek, mert akkor sokan nem dolgoznának. Ennek a segélynek a célja, hogy az egyén ne haljon éhen, de a megállapított összegből a további igényeit ne tudja kielégíteni. Ezáltal igyekszik az állam ösztönözni ezeket az embereket, hogy munkát keressenek és helyezkedjenek el.

De mi van azokkal, akik saját hibájukon kívül nem tudnak elhelyezkedni? Van egyáltalán ilyen? Sokan gondolják úgy, hogy nincs olyan, hogy valaki ne tudjon munkát találni.

„Aki keres, az talál.” „Aki akar, az tud dolgozni.”

Ezekkel a bölcsességekkel nem is vitatkoznék. Az talán bizonyos, hogy aki hajlandó az ország, vagy akár Európa másik végébe is elköltözni, csak azért mert ott talál munkát, az tényleg elmondhatja a fent idézett mondatokat.

Igen ám, de az utazáshoz, és lakhatáshoz is sok pénz kell, ezt jól tudják azok, akik külföldön próbálnak szerencsét. És, ha már itt tartunk, kell egy adag szerencse és bizalom is, hogy minden összejöjjön az elvándorlóknak. Ha ez mind megvan, akkor jöhet a kemény, kitartó munka.

Határainkon belül igyekszik támogatni az állam azokat, akik hajlandók az állandó lakhelyüktől legalább 100 km-rel távolabb vállalni munkát. Ez a támogatás a három hónapnál régebben állást keresőknek, illetve pályakezdőknek járna, 18 hónapig.*

A probléma talán mégis ott van, hogy nincsen elég munkahely, nyilván mert nem pörög a gazdaság.

______________________________________

* http://mandiner.hu/cikk/20120815_tamogatna_a_tavoli_munkavallalast_a_kormany

Újra hétfő, tombol az influenza az országban. Akinek nincs munkája, pénze, annak bacija és vírusa se legyen, mert az drága mulatság lehet.

Kutatások szerint a szegényebb sorban élők egészségi állapota rosszabb, mint a jobb módú embertársaiké.

 A foglalkoztatást helyettesítő támogatás ugyan fedezi a TB ellátást, de a betegségre felírt gyógyszert a munkanélküli embereknek is épp úgy meg kell venni, mint bárki másnak és mint tudjuk, nem túl olcsók a patikustól kapott készítmények.

Szerencsére én nem vagyok beteg, de nem is hiányzik az a pár ezer forint extra kiadás.

Már csak 10 nap van hátra a februárból, ennek örömére veszek is a boltban pár szem gyümölcsöt (almát, banánt, narancsot), de csak hogy ne kapjak skorbutot, és hogy erősítsem az immunrendszeremet. Ebben a hónapban most először áldozok ilyen „luxuscikkre”, nem véletlen: 1 095 Ft-ot hagytam ott a boltban. 

Általában a kéményseprők szerencsét szoktak hozni, vagy számlát…

Korábbi bejegyzéseim egyikében összeszedtem, hogy még milyen szolgáltatási díjak várhatóak: internet, kommunális adó. Ez utóbbi nem feltétlen februárban jön, de az egyik hónapban biztos kiadást jelent, mint ahogy a kéményseprési díj is, amit még a hét közepén fizettek be a szülők – tudtam meg ma. Délelőtt még voltam boltba (kenyérért, sárgarépáért, zöldségért), így a rám eső számla résszel együtt összesen 1 250 Ft-ot adtam ki ezen a szép vasárnapi napon.

Volt időm gondolkodni és bizonyára sok munkanélküli a hónap derekán hasonlóképpen veszi sorra, hogy még milyen lehetséges és fájdalmas kiadások várhatóak.

Például, akiknek van kutyája az chippeltethet is, ha eddig nem volt kerete rá, legkésőbb az oltás napján kell áldoznia kis kedvencére pár ezer forintot, különben több tízezres bírságot kell fizetni. Nem egy szegény család rendelkezik háziállattal amit/akit etetni is kell, ez pedig plusz kiadást jelent.

Akik többen vannak (élettársak, párok) és netán gyermekeik is vannak, iszonyú nehéz lehet, még családi támogatással is a kis pénzüket úgy beosztani, hogy elég legyen taníttatásra, élelemre és ruhára.

Szombat van, erről a napról mindig a böjt jut eszembe. Ma nem is költök semmit, sok tíz- vagy százezer honfitársammal együtt, akiknek talán még az is fejtörést okoz, hogy mit tegyenek mától a hó elejéig az asztalra.

A 13. napra elfogyott a 22 800 Ft, amit többnyire ételre és számlára költöttem. Számomra rejtély, hogy akik már több hónapja ebből az összegből gazdálkodnak, hogyan képesek maguknak új ruhát, vagy cipőt venni. Mert ezek a termékek is gyorsan elhasználódnak és bizony sokkal drágábbak, mint az élelmiszer, vagy a tisztítószer. Ha elrongyolódik a télikabát, vagy beázik a lyukas cipő, akkor bizony valahogy venni kell egy másikat.

Tegnap nem költöttem semmit, de nem is tudtam volna, hiszen elfogyott az a bizonyos 22 800 Ft összegű foglalkoztatást helyettesítő támogatás, amit az állam biztosít a több mint 3 hónapja munka nélkül lévőknek.

Ilyenkor joggal merülhet fel a kérdés, hogyan tudják mégis annyian átvészelni a végtelen hónapok sorát ennyi pénzből? A válasz valószínűleg az, hogy vagy jobban rátámaszkodnak a szeretteikre és ez által ők az anyagi terhekben nagyobb részt vállalnak fel, vagy pedig feketén próbálnak valami mellékest szerezni.

Az a több mint kétszázezer ember, aki egy év alatt még a közmunkában sem tudott részt venni (mert mondjuk már nem volt több hely), azok nagy valószínűség szerint ebben az FHT-ban sem részesülhetnek. Ők is csak feketén tudnak némi pénzt keresni és ez által valahogy létezni.

Egy kis kulisszatitokba beavatom az olvasót. Nekem nem 22 800 Ft a havi „jövedelmem” (az FHT-t nem tekinthetjük annak). Így most könnyen megtehetem, hogy tovább költekezem és ezzel megtudhatom, hogy hó végére kb. mennyi pénzre lenne szüksége egy takarékos egyedülálló munkanélküli embernek úgy, hogy ha a szüleinél húzza meg magát.

A hivatalos keretösszegem elfogyott, de élnem kell, ahhoz pedig néha ennem is, így elmentem a boltba és vettem kenyeret, tejet, vöröshagymát, valamint burgonyát. (950 Ft)

A hónap közepe van. A 22 800 Ft egy fillérje sem érte meg ezt a napot. Sőt egyenlegem -3 560 Ft!

Nyugodtan kijelenthetjük, mostantól likviditási problémával küzdök, de úgy gondolom, hogy sok FHT-ban részesülő is eléri a hónap közepére azt, hogy nem tud a továbbiakban semmire sem költeni, mert nincs miből. Vagy csak én gazdálkodtam rosszul ezzel a pénzel?

Pedig úgy érzem nem költekeztem feleslegesen:

Egyszer engedtem meg magamnak a nagybevásárlást, amikor is alapvető élelmiszereket vásároltam kis mennyiségben. Liszt, rizs, vöröshagyma, só, burgonya. Cukorra nem is áldoztam, mivel nem kávézom, és a teát is e nélkül iszom! Alkohol, dohányáru, édesség ezekre sem költöttem, ahogy gyümölcsre se, de még egy lányt se hívtam meg egy kólára.

Vettem még összesen 7kg mennyiségű olcsó, csontos húst. Ezekkel és egy-két kiegészítő termékkel sikerült viszonylag változatos ételt odavarázsolni az asztalra.

Ami nem kosztra ment el az a gázpalack, telefon feltöltés, fogkrém, toalett papír. Nem mondanám, hogy felesleges pénzkidobás lett volna bármelyik is. Még szerencse, hogy a kézmosó szappan, sampon, tusfürdő, borotvazselé, mosogatószer, mosószer és egyéb konyhai tisztítószerek nem fogytak még ki, mert ezekre is kell a közeljövőben áldozni.

A csekkeket pedig fel kell adni, nincs mese. Bizonyára vannak, akiknél a számla összege kisebb, de akadnak talán olyanok is, akiknél több.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem én gazdálkodtam rosszul a 22 800 Ft-al, hanem egyszerűen túl kevés volt az összeg, ezzel szinte lehetetlen átvészelni egy hónapot.

Pedig ez csak 28 napos hónap…

Ez egy szerencsétlen nap. Reggel rögtön fejfájással keltem, vehettem be gyógyszert. A papír zsebkendőm is elfogyott, így vennem kellett egy 100-as csomagot a boltban (125 Ft). De nem ezek miatt volt rossz a mai napom.

A hó elején lehet szeretni a postást, de minden más időpontban az ember a háta közepére sem kívánja. Ugyanis nemcsak pénzt hoz a kézbesítő, hanem csekkeket is, már ha nem átutalással fizet a kedves állampolgár. Akinek nincs állása, az pedig jobban teszi, ha megválik a bankjától – már, ha nincs tartozása és megteheti – ugyanis manapság igen drága mulatság fenntartani egy folyószámlát, pláne, ha bankkártya is tartozik hozzá. Több száz- vagy ezer forintot is lehet spórolni havonta, ha a pénzügyeinket manuális úton tudjuk intézni.

A napokban „megjött” a víz- és csatornadíjat tartalmazó levél, de itt van már a villanyszámla is. Ezeket a hó közepéig kell feladni. A szemétszállítási díjról szóló csekket, mely még januárban „érkezett”, három hónapra lebontva, szintén nem ártana feladni, mielőtt elfogyna a pénzem.

 Számolok, osztok és összeadok, mire kijön, hogy az én részemre eső összeg kereken 7 580 Ft!

ÉS ITT A VÉGE! Ennyi és ne tovább.

Ezzel elfogyott a teljes hónapra felhasználható keretem, sőt egészen pontosan 3 560 Ft-al még többet is költöttem annál a bizonyos összegnél, ami a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülőknek a rendelkezésére áll. Pedig még az internetről szóló számla amit fel kell minden hónapban adnom, meg sem jött.

Sokan persze gondolhatják, hogy akinek nincs állása, az mondjon is le a netről. Könnyen meg is tehetném, de akiknek a hűségideje még nem járt le, de már több mint 4 hónapja lapátra tették, az nem teheti meg, mert súlyos kötbért kellene fizetnie. Arról nem is beszélve, hogy álláskeresésben nagy segítséget nyújthat a világháló, így célszerű ezt a „luxusszolgáltatást” valahogy fenntartani.

Az internetről le lehetne mondani, de a kommunális adót akkor is be kell fizetni. Igaz, az erről szóló számla majd csak márciusban várható és két részletben kell fizetni, de az összegre akkor is kell havonta valamennyit spórolni.

Mennyi plusz költségem lenne, ha még autóval is rendelkeznék. Súlyadó, biztosítás, benzin, karbantartás…

Mit csináltam rosszul?

Ma bementem a közeli nagyvárosba. 370 Ft. Ha állást keresni indul az ember, akkor érdemes elrakni a buszjegyeket, ugyanis megtudtam, hogy havonta egy álláskeresés utazási költségeit el lehet számolni. Persze vinni kell a fehér alakú álláskeresési kiskönyvet, amibe a munkáltató pecséttel és aláírással igazolja, hogy valóban járt nála az illető.

Ezt a lehetőséget érdemes kihasználni, mert az állásinterjút követően akár ügyes-bajos dolgainkat is elintézhetjük.  Nekem épp kapóra jön az egyik mobilszolgáltató boltja, ugyanis a kártyás telefonomról teljesen lemerült a keret és ugyebár, a tegnapi bejegyzésre utalva, nem árt, ha az ember tud a munka után, telefonon érdeklődik. 3 000 Ft.

Úgy érzem, most már ideje hazamenni. Míg várom a buszt, szokatlan érzésem támad. Nagy a nyüzsgés, sok az autó és a járókelő… nem úgy, mint faluhelyen. Akiknek 22 800 Ft-ot kell beosztaniuk egy hónapra és vidéken laknak, azok nem sűrűn engedhetik meg maguknak az utazást. A nagyvárosban élő FHT-sok is gondolom, többnyire gyalog járkálnak, már ha egyáltalán kimozdulnak otthonról.

A tartós munkanélküliség előbb utóbb azzal járhat, hogy az ember kikerül a társasági életből, leszűkül a világa, egyre inkább csak arra koncentrál, hogy valahogy túléljen. Az örömök, az önbizalom egyre kevesebb lesz, a stressz, a reménytelenség viszont fokozódik. A fokozatos lelki – esetleg még a testi – leépülés pedig oda vezet, hogy az egyént, a munkáltatók és a társadalom is egyre kevésbé tartja alkalmasnak feladatok elvégzésére.

Megjött a busz, megyek haza. 370 Ft.

Maradt: 4 145 Ft.

Újra itt a hétfő és az egyetlen jó hír számomra az, hogy az ebédről nem nekem kell gondoskodnom ezen a héten. Azért kenyérért és tejfölért elugrom a boltba, hogy legyen mit reggelizni otthon (465 Ft).

Ma ráérek egy kicsit mással is foglalkozni. Mondjuk, nézzük meg, hogy mennyibe kerül az, ha valaki állást keres. Merthogy ez sincs ingyen.

Munkát kereshetünk interneten. Ha előfizetünk rá, akkor bármikor, bármeddig fürkészhetjük az álláskeresési oldalakat. Olcsóbban jöhetünk ki, ha meglátogatunk egy eMagyarország pontot, már ahol van ilyen. Ez esetben 100 – 300 Ft közötti áron böngészhetünk, óránként.

Kereshetünk munkát az újságokban is, ám azokat is meg kell venni. A napilapok pár száz forintért elérhetőek, viszont az álláskeresési rovatban kevesebb ajánlatot találunk, igaz ezek legalább környékbeli lehetőségeket kínálnak.

Ismerősöktől – sőt szóbeszédeket elcsípve – is hallhatunk kecsegtető ajánlatokat, kétségkívül ez a legolcsóbb módja az álláskeresésnek. Hátha még a barátunknak internete és/vagy újságja is van…

Ha megvan a kiszemelt állás, akkor általában – már csak a további információ megszerzése miatt is – fel kell hívnunk a munkáltatót. Egy kártyás csomagú telefon percdíja pedig nem 2 forint, ráadásul perc alapú, és a hívás végén még a mobil adó is hozzájöhet. Nyilván célszerű mégis ilyen konstrukciójú telefont választania a munkanélkülinek, mert ha keveset beszél, akár több hónapig is elég lehet a pár ezer forintos feltöltés.

Miután mindezeken túl vagyunk, akkor már csak egy megfelelő ruházatra, ápoltságra és némi buszpénzre van szüksége a jövőbeli munkavállalónak és máris mehet az interjúra. Azért egy jó Önéletrajzot sem árt előtte nyomtatni valahol…

Összességében havi szinten kb. 3000 – 5000 forintba kerülhet csak az, ha valaki állást keres.

Végre vasárnap! Ma, a megmaradt FHT-ból nem költöttem semmit, és bármily furcsa is, ennek csak örülni tudok.

 Az első bejegyzéseim egyikében kiszámoltam, hogy naponta 814 forintot adhatok ki a kezemből, így sikerülne átvészelni egy hónapot 22 800 Ft-ból. Tehát mostanáig 8 140 Ft kiadásomnak kellene lennie, de sajnos ennél jóval többet költöttem, pontosan 14 450 Ft-ot. Maradt 8 350 Ft-nyi készpénzem…

Pedig tíz napból, öt volt olyan, amikor nem költöttem semmit, igaz ebben benne van az első négy is, amikor még hivatalosan nem volt kéznél pénz.

Azoknak, akik ilyen szorult helyzetbe kerülnek, érdemes lakásfenntartási támogatásért folyamodni a helyi önkormányzathoz. Ha az illető megfelel a feltételeknek, akkor az állam legalább 2 500 Ft összegű támogatást biztosíthat havonta, egy éven át.*

Tudtommal más, havi rendszerességű támogatásban nem tud részesülni az, aki egyedülálló és nehéz helyzetbe kerül.

 ________________________________________________________

* http://hvg.hu/ingatlan/20110825_lakasfenn