Ma bementem a közeli nagyvárosba. 370 Ft. Ha állást keresni indul az ember, akkor érdemes elrakni a buszjegyeket, ugyanis megtudtam, hogy havonta egy álláskeresés utazási költségeit el lehet számolni. Persze vinni kell a fehér alakú álláskeresési kiskönyvet, amibe a munkáltató pecséttel és aláírással igazolja, hogy valóban járt nála az illető.
Ezt a lehetőséget érdemes kihasználni, mert az állásinterjút követően akár ügyes-bajos dolgainkat is elintézhetjük. Nekem épp kapóra jön az egyik mobilszolgáltató boltja, ugyanis a kártyás telefonomról teljesen lemerült a keret és ugyebár, a tegnapi bejegyzésre utalva, nem árt, ha az ember tud a munka után, telefonon érdeklődik. 3 000 Ft.
Úgy érzem, most már ideje hazamenni. Míg várom a buszt, szokatlan érzésem támad. Nagy a nyüzsgés, sok az autó és a járókelő… nem úgy, mint faluhelyen. Akiknek 22 800 Ft-ot kell beosztaniuk egy hónapra és vidéken laknak, azok nem sűrűn engedhetik meg maguknak az utazást. A nagyvárosban élő FHT-sok is gondolom, többnyire gyalog járkálnak, már ha egyáltalán kimozdulnak otthonról.
A tartós munkanélküliség előbb utóbb azzal járhat, hogy az ember kikerül a társasági életből, leszűkül a világa, egyre inkább csak arra koncentrál, hogy valahogy túléljen. Az örömök, az önbizalom egyre kevesebb lesz, a stressz, a reménytelenség viszont fokozódik. A fokozatos lelki – esetleg még a testi – leépülés pedig oda vezet, hogy az egyént, a munkáltatók és a társadalom is egyre kevésbé tartja alkalmasnak feladatok elvégzésére.
Megjött a busz, megyek haza. 370 Ft.
Maradt: 4 145 Ft.
